E. esete.

(Így vagy úgy majd csak kezellek...vagy ha kell jól elverlek
meg nem érinthető nő,iparkodj a színpadra és szavaljad
add hírül a világnak,hogy a szerelmes hölgyek ,hogy járnak)

Ki érti meg a férfiakat,lázasan ölelnek falnak vidulnak –sírnak
néhány éjszakán boldogan boldogítanak és amire nincs magyarázat
hirtelen egy hideg hajnalon kidobnak:le is út fel is út
szemünkből könny patakzik szívűnkből szakad fel a bánat
őrjönghetünk,hajunkat tépve,lázadva zokogva magunkat is kacagva

Szeretőnk kit szeretünk és nem felejthetünk nem tér vissza
csak vad szerelmes álmainkban és emlékük fogva tart
más férfit nem tudunk elfogadni,felejteni nem tudunk

Fájdalmak sújtotta sorsunk nagyon szomorú,megtagadott
szeretők bánatunk terhe alatt görnyedve szenvedünk
édes emlékek öldösnek újra és újra szüntelen öntudat veszítve

Járjuk az utcákat,nem tudunk a holnap küszöbén belépni
új életet kezdeni valaki mással,mert szívűnket elrabolta
a hazug szerető,ki gyorsan felejt új nővel vigasztalódva

Ám én mégis áldom a sorsom,hogy legalább láttam őt
ölelhettem és szerethettem őrülten napokon át,és tudom már
milyen az igazi ölelés,milyen a gátlások nélküli együttlét