Hercegnőmnek.

Szeretnék egyszer ott lenni közeledbe ,amikor alszol
és láthatnám,ahogy ébredsz és lassan tudomásul
veszed a világot ,amelyben élsz rám pillantva
ó én kaphatnám az első mosolyt mit a mély
nyugalom óceánból is meríthetnél,amit köréd
képzelnék,mert láthatod újra boldog vagyok
amióta beléptél a képbe
Végtelenül sok szeretetre éhező vagy ,ha sokkarú
lehetnék sem volna elég
több milliárd sejted pezsdítő simogatásából
magasztos energiákkal,hogy töltődve életerőre kapj
lábujjtól fejtetőig fürödni szeretet zuhatagba
hajnali újjá születésben,madár énektől is részegülten
vár ránk az erdő hercegnőm,sokáig ne vesztegesd
Időnket,hogy mielőbb beléphessünk a bizalom
önfényű udvarába,ahol levetkőzhetünk minden
undorító maszkot,amit e züllött jelen ránk kényszerít
hiteles önmagunk megnyilvánulása legszebb
őszinte emberi hangulatában majd megérted
minden mozdulat,szó egy dallam,amit felfogsz
kimondatlan!