„Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami.” Márai Sándor

Hercegnő.

Vajon az űr,amely még üresen tátong és fájdalmat okoz
amelyet legbent hordunk titkosan,tudatos teher ként
enged-e minket szabadulni,hogy új örömöket ismerjünk fel
bátran és töröljük az előbbi forrást,amely csak látszata volt
vázlata az igazinak,jó úton jársz élő ,ha ezt kérdezed
és felismered egy mozdulatban a következő minőséget
noha megtéveszthet a külső,a forma,az álarc a kéreg
amely változik életről-életre!