Tündér...

Bármilyen őrült,önemésztő,tiszta vágy romboló ez a nyár
téged (az álmunk), és szívem világ színpada vissza vár
nélküled nem létesülhetnek jövendős mezők
magányom mélyén gondolok rád és tovább viszem
a szerelem virágait,minket ,hogy felismerjen az ég,ezek ők
hiszen lélekben el se távolodtak csak testük kering
tévedve más,múlandó hangulat síkokba
keresik majd egymást újra sikoltva!