(Esa-Pekka Salonen on Bartók)
Az ég már rég eldöntötte a törvényt
hogy ne onts vért
amikor még a sötét és a világos
nem különült el…
Bartók emlékezne ,akár halkan,mint
pehely könnyű fuvallat. De kénytelen
feltépni,megszaggatni minden létező
tiszta harmóniát,hogy ébredésre késztesse
a süketen alvó romboló,gyilkos elmét
ezért dobál
sziklányi köveket és életre hív pokoli lármát
hogy a jót sosem hallók is értsék hallják
Hogy íme:beszennyeződik a föld,az ivó vizek
a szívek
eltörnek a szépen hangzó dallam ívek
kozmikus sikolyok törnek fel vihar sötétre váltanak
a fellegek
óriás tűznyelvek emésztenek ártatlan alvó életeket
és a pénz démonai,megőrjítik az embereket mind
ezért követte el Bartók nem elviselhető halál
hörgéshez,visításhoz hangolta a hangszereket
Nem létezik más út,az ébredéshez,a józanság mélységéhez
csak a szeretet szikrázó fény dallamai
létünk jóságos felragyogása adhat áldást
e Bartó k-i elképzelés riadalmának fordított mása
a szilánkokra tört édes szerelem újra egésszé olvadása
Bármilyen vériszony és szörnyű rombolás után is
egy boldogítóbb aranykor közeleg!
