2009. november 4., szerda

Meghivó egy lánynak...

Az öngyilkosság egy másik változata ként is értelmezhető
lehetne,ha szigorúan holmi polgári trendet követve gondolkoznék
de van valami ősi erő (amit nem tudok magyarázni sem)
az összefogásban,amikor két roncs sors közös holnapot képes
megálmodni
Egyszerű életvitelt magasztos elmélkedést tudok kínálni
minthogy e verset se holmi több tornyos palotában írom Neked
de e parányi lehetőség a szívemből fakadva árad
és hiszem,hogy egy darabka élet úton ,ha nem külön utazunk
annak bizonyára lehetnek eredményei
Nem ámítalak varázslatokkal de gondoskodni tudok szerényen
napjaid,hogy ne keljen állandó barbár kihívások aggodalmában
öntipró bánatban tölteni és ,hogy legyen meg a mindennapi derűnk
persze tudom,hogy falat emelnek köréd,azok akik nem segítenek
ezért e korlátokat könnyen átlépheted
ne azt számolgasd mennyi a különbség, keresd és találd meg
mindazt ami úgy közös,hogy összetarthat
és talán valóra válhat néhány álmod!