2009. november 27., péntek

Enikő...

Találkozásunk spontán valósult meg
mint a szél és a virág,ahogy megérintik
egymást,hogy azonnal remegő táncba
fogjanak,mint árva lángocskák ölelkezése
mi egymásra szomjazva öntudatlan merülünk
valami anyagon túli meleg örök évszakba
kitárni minden titkunkat végre és bánataink
lélek sújtó terhe megsemmisül,hogy szabadon
áramolni tudjon boldogító felismerés
hogy óceán mennyiségű örömet tudunk
adni egymásnak, hírtelen vágy teljesítőké minősül
test lélek agy
dalolni támad kedvem
kis Tündérke köszönöm

Ám most még elszaladhatsz,ha nem tudnál elviselni
kozmikus nagyságú lendületet
pontosságot és őszinteséget és a játék semmihez sem
hasonlítható magasztos élményét

De ha valóban hozzám kapcsolódva szeretnél űr utat
tenni arány,szépség,tisztaság csúcsai felé
magasabb rezgés számon gondolkodni
merészen támadni minden rútságot és ármánykodást
akkor feltárom néhány dimenzió titkát,hogy látni tudd
mire is született az ember és merre tartson
ösvényt találni az őshazába!