Lilian

„Milyen jellegzetes módon táncolunk mi emberek hasonló
gondolatláncok örvényében!”N.L.



Ma délután egy keveset azon az ágyon hevertem
amelyen legutóbb aludtál…bárcsak ne ébresztettelek volna fel
mert bárki sodródhat enyhe pánik hangulatba:kevés alvás okán

Az általad kiemelt és nekem postázott dalokat hallgatva
egyszerű érezni,milyen kétségbe esetten keresik sokan
a valami másba való menekülést ami egy árnyalattal másabb
a szürke mindennapi megélhető programozott életnél

Szívesen repülnek a fellegek alatt fantázia szárnyakkal
holdfényben úszó fantom tájakon nő és férfi egymásba
lényegülve keresnek ismeretlen élményeket és olykor
meghökkentően valós sebeket siratnak vad sírással
ének zokogással
ének jajongással
mert ki ne látná,hogy lassan Földanyánk beszennyeződik
és az emberek elaljasodtak bűnben foganva bűnre képesek csak

Ebben a nagy sodrásban annyira elvakulnak,hogy pokoli
szutykos undorító kátrányos és bűzös fertők mocsaraiban
dagonyáznak egymást lerántva ital és fű orgiákban fetrengenek
sehol se látva a fényt ,a kivezetőt,a megmentő ösvényt
a józan öntudat vállalását ,az éteri tudatszínt felé
ebből aztán szövődhet a nagy kórus univerzumot zengető
harmónia és agysértő diszharmónia öröm és üröm kantáták
mulandó hangulat viharai,ahol bárkinek jut egy hörgő végső
szólam is de ebben a szenvedés halomban nem feltétlen fontos
beleszennyeződve megfulladni

Nem vagyok több, az útszélen heverő szalmaszálnál
parányi kincsem nem több a porszemnél
és mégsem mérhető, reménység bizonyosság
kijutni őshaza ösvényre Golokára az önfényű bolygóra!