2009. szeptember 23., szerda

Lilian

Egyedül költöttem el ma a vacsorát is
gondoltam rád,mert annyi finom falat
akadt
amit a szádba tehettem volna….
nem igazán értem,hogy kinek jó,ha
nem ugyan abban az élettérben vagyunk
bizonyos dallamok is szerettek volna elhangzani
hogy füled csordultig teljen gyönyörrel
és szárnyalásra ösztönözzön jókedved
és karjaimba egy óceán ként áramló szeretet
keresett szemem,tudatom,szívem,szám
ahol sok mindenről letiltottak egy szobába
sanyarogtál,vérző lábujjal fáradtan
sorsterhektől sebzetten,mert ez a viszályok bolygója
szeretném ,ha megértenéd nekem,nem túl sok az időm
és úgy gondolom szép lassan taníthatnánk egymást
némi boldogságra !