Lilian

Két nagyobb(génmanipulált)piros paprika között
a nagyerdőn, nyárvégi árnyas padon pillantottam meg
újra az arcát,a kendő hiányzott, azóta kiserdült a haja
meghívtam,mert már tudtam nincs kulcsa a szülőkhöz
és napokig éltünk azonos élettérben ölelésekbe fogadva egymást
kiteregetve olykor fájdalmainkat és mutogatva lelki sebeket
elrontott sorsdarabkákat,letűnt kalandokat és élénken mesélte
az alvilági fickóval ,hogy élte meg a csalást,csalódást
ablakpárkányba ,hogy verte fejét a hős férfiú ki rég elhagyta
feleségét gyerekeit és nőket hülyített üres illúziókkal
mint őt is ,aki most itt boldogan énekel és álmodni tanul
virágok szellemremegése ölelésben élve napestig!