Lilian

Veled most kóstolgatom a szerelmet szerelmem
oly nektári édes minden apró kis csókod
bárcsak értenéd, milyen kevés kell, nagy boldogságomért
boldogítóm ,öröm ragyogásod ,éneked vidámít
ha együtt lehetünk minden vidám itt
Ha érkezel napszentületkor gyümölcs lakomára habzsolunk
finomságot az Istenek asztaláról marad bőven
éteri étel léleknek-testnek
a kukkolló fülek találgatják vajon ezek min nevetnek
még lehetnek e földön nevető emberek
Mi sejtjük a ronda múlt nem kísérhet bolond árnyaival
tovább, és újjá születünk,hogy ölelésünk tiszta legyen
vacsorára süthetünk friss padlizsánt jól fűszerezve
sajttal és pohárka tokai aszúval magunkat ma szépen
ünnepelhetjük ,hogy találkoztunk e vad csordában!