Éva Gál...

Milliók hazudják nekem ,hogy szürke szomorú az ég
de nekem Te vagy a Tavaszom,ki könnyed áttetsző
szárnyú pillangó hóvirágot küldtél,óriás bolygó
nagyságú harmat cseppekkel csillogó napocskával ékes
mint szemünkből kicsordult tiszta öröm könny
ki vagy hát Éva,úgy boldogítasz,mint más még soha

Időtlen idők óta álmodlak,hogy egy napon elém lépsz
és most alig hiszem,hogy nem csak egy bolond áltatást
éltem át,hanem van nő,aki érti a szavam és képes kedves
ragyogással sivatag - mostoha sorsom ünnepé díszíteni
bárcsak tudnám parányi viszonzás gyanánt lelked-én is                                                   örömre hangolni,hogy mint létünk különös hangszere
boldogító dalokat játszani legyen képes,mert képzeld
ez volna életünk természetes állapota
és nem az aggodalmak rángatta napok hullámai

Ó engedd ,hogy tanítsalak Éva,méltóan fogadni
a ránk zúduló égifényt!