Éva G...

Tegnap Inter-Szittya vonaton utaztam Budapestre
a technika ördöge legalább húsz percig fogva tartott
már Püspökladányon mantra meditációm hírtelen
megszakadt,amikor a velem szembeni üres helyen
megjelentél a fiatalkori lány mivoltod amit küldtél
nekem képen,hogy kerülsz ide Éva kérdeztem
(mint a Szoláris filmen,amikor az űrhajó falán
áthatolva megjelenik a nő…)
„Nem vagyok Éva!Tévedsz!”De hát pont olyan vagy
„Igen Ő hasonlít rám de én nem vagyok Éva”

Ki vagy hát?Mert esküdni mernék,hogy Te vagy Éva!
„Nem az a fontos,hogy ki vagyok,hanem a jelen lét,
hogy itt tudok lenni és veled utazok és látlak téged
vonzó férfi vagy és nagyon megnyugtat,hogy látlak”
Nem tudom ez micsoda játék,a ruhátok is azonos
„Azonos,mert Éva lemásolta,szeretne olyan lenni,mint én”
és a kezedbe a plüss csörgő sipkás?
„Igen Évának is van pont egy ilyenje”
De miért vagy itt,a kapcsolatunk szünetel
„Nem Éva vagyok ebből is láthatod!”
Kinéztem az ablakon nem tartott csak egy pillanatot
és amire visszanéztem eltűnt Éva-alteregója
vagy ő maga,vagy mit tudom ki
a nyugatiba szálltam le és a tizenhármas vágányfőnél
ott állt egy fekete ruhás lány és vörös rózsát
adott nekem,mondtam ez valami tévedés
én magát nem ismerem…

„Soha semmi sem történik véletlenül” és a kezembe
nyomta a virágot

A négyes villamossal a Szél Kámán térig
majd tovább gyalog a térrel hátam mögött
a lépcsők felé vettem az utamat,Úr Isten
sárga műanyag vödörben gyönyörű virágok
döbbenten néztem Éva egy fogatlan
idősebb hölgy mása árulta,lesütötte szemét
amikor felismert,mi történt veled
eltűntél a vonatból ,kiléptél az éltemből is
„Uram Ön valakivel össze kever engem
nem ismerem Önt!”
Ahogy akarod válaszoltam és indultam
fel a lépcsőkön,megkeresni a”Mezzo”
éttermet,amely épületbe várnak rám
EMF XIII.Fázis hangolásra,kvantum húr
hálómat most majd érezve megtapasztalom újra
mindenhol pontos lenni,elérni villamost
vonatot, röpke pillanatra a lányomat is
fura találkozások napja,nagyszerű volt

Debreceni megcsonkolt Nagyerdőn át,suhanok
elektromos motoron és minden nő arcában
fiatal,idős Éva arca mosolyog
mert az egyben egyek vagyunk,és a gondolatok
vissza tudnak tükröződni azonnal
a magányod,ahová rejtőztél kevés
tévedés,azt képzelni,hogy szükség van korlátokra
tartom a szavam és tudatod falán nem
dörömbölök,az idő vonalat sem bántom
bemutatom néhány látomásom,hogy tudjad
lélegzek,élek,gondolkodom és szeretek!