Éva Gál...

Csordultig telt a szívem Királynőm én kedvesem
a jó kedvem, az Univerzumot kitölti
egyszerűen csak azért,mert vagy és szerethetlek
minden sejt-tudatomban Te ragyogsz vakító fénnyel
osztanám a boldogság ízét :fűvel,fával minden lénnyel
s madárral, aki megérkezett ma csőrében a zöld ággal

Köszönöm az égnek,hogy elhozott végre,talán mégis
boldogítód vagyok ebben az örvénylésben,mikor
minden beszennyeződik,szalma szálba kapaszkodnak
veszendő konok népek,vakon keringenek körbe
csak szenvedélyeknek élve,lopnak,hazudnak ,csalnak
holnap elhelyezzük a kozmikus lobogású fáklyát

Hogy lássák,van élet a földön és az ember is
megszelídíthető!