Zuhatag...

Enyhe májusi eső zuhog szomjazó növény világ örömére
záporban sehová se mehetek,magányom erkélyén ülök
és figyelem,hogyan fürdeti az ég szeretve a természetet
Félek kedves rozsda hajú Tündérke elkésted a pillanatot
amelyben sorsod szeretet zuhatagba jutva önmagára találva
nagyobb irammal lehetett volna az ,aki többé már sohasem lehet
Látod bármi a felismerésen múlhat,vakon mi merre mutat
millió csalóka elágazásban nem láthatod a valódi utat
noha lehet,hogy bután egy ideig mulat
Az elme röhög röghöz kötözve!