Egy lány a Vörös Bolygóról...

Hajszálnál is kisebb lángszikra hajadról lobbant át
érintve egy alvó szívcsakrát kezdődött minden gyors lobogás
és Te lettél végre a szürke bármely napi hullámzás kedvezettje
sorsod jelölt, én csak a jelre figyeltem és minden okod ujjongásra
késztessen,mert nyitom előtted kapuját egy tündér világnak
álmodhattál titkon hasonló pillanatról megértésről varázsról
hol eltűnjön minden rejtett bánat és bármi is ami csak bánthat
ne kés,nem szabad,hogy kihűljön a lendület,amely váratlan felemel
tudnod kell kozmikus sebességre kapcsolva élek
segíts csodák teremtésében hívlak szomjaznak sokan valódibb
tartalmakra,helyedet itt csillagok rajzolják
gyere tanítsuk fényleni az alvó lelkeket

Kérlek ne bánd,hogy én oly gyorsan a parkerdőbe menekültem
piros elektromos motoromon száguldozva ,mert várt rám
merészen tavasz lombsátrakat bontva kínált jó levegővel és csenddel
hogy fejem nagyszerű terveket szőjön cselekvésre
mert,ahol mi most élünk milliók nem tudnak kommunikálni
édes magyar nyelven és milliók foglyai még a régi gondolkodásnak
segítened illik majd derűre szoktatni végre a sok –sok
nélkülöző csüggedt embert,akiket nyomorba döntött a komcsi brancs
szövetkezve a pénz világ mágnásaival és a vad bankokkal
annyira jelentős, mindaz amit tehetünk ,hogy világ váltásnak számít
és most halkan csak úgy magamba ünneplem,hogy ma megláttalak
többnyire ez az égiek érdeme hidd el

Szerettem volna ,hogy azonnal egy óceán mennyiségű gondolatot
kibontsak Neked de annyira váratlanul ért Téged ez a Kezdet,hogy nem
hosszabbíthattam végtelenre a kitudja mitől lopott időd
de sejtem,hogy kiléphetünk a civilizációs burok hazug tükörneuronok
ketrecéből felfedezni önmagunk nagyszerű lehetőségeit
amit csak hordtunk magunkba fel sem tárva
nem is sejtve gigantikus ország szépítő energiákat
kérlek jelentkezz jelenembe,hogy induljunk jövendő fényvilágok várnak !