Lét és nem lét között a pók fonta szál lehet olyan erős,hogy öröklét
dimenzióba vezet,ha látsz és felismered valódi helyzeted
hiszen itt csak tarka illúziók láncolnak ,méz nektárt csorgatva szádba
vad tűztestű vágyaid,ám ahol tisztább tájak várnak
sok-sok millió napéve nem mulandó örömök hívnak
de hallani is lusta füled itt a szennyezett anyagi világban
értelmed is beszűkült rég felejtetted a csillag utakat,ha gondolod
kövess ó én kedvesem ,kit keresve- keresek keseregve bujdosva
időtlen –idők ködein át magányom barlangjait járva és félve
cédák csábító kéjtáncait közelben szüntelen ropnak éjelente
álom űző lármás ,ocsmány életükkel lobognak barbár korokba
törpültek újra a népek e szerte szaggatott hazában
Még nem késő,érkezésed édes földim, tündérke itt rangos küzdelmek igazi harcosokra várnak,hadd fogadjalak szívembe
társnak kozmikus igazságok felé haladva lépésről-lépésre
percről-percre kő keményen hó tisztán eregelve is szedegessük
össze Honunkat egybe,mert falak rekesztik el a testvér arcokat
Toporgunk helyben kétezer éve egyre fogyatkozva korcsulva
lélekben is szennyesedve,és csavarogva a világban bárhol
elfutva és elűzve itthoni nagy bajainktól,vérzünk
büszke és durva idegenektől megsemmisülésre ítélve
nem hiszem,hanem tudom mégis feléled a nemzet
Kedvező hajnalon indulnod kell én kedvesem,hozzám,haza
karjaimba,ölelésembe,álmaimba,örömeimbe várlak
hogy megosszam veled :a földet,vizet,levegőt és a tűzet
az alázatot és töretlenséget és a szeretetet és a sebeimet
bárcsak asszonyommá szépülhetnél ki eleget szenvedtél
Segíthetsz majd tisztogatni az ösvényt,mit benőtt a sok százados gaz óriás gyomok,gyilkos folyamárok sűrűn beszőttek
hogy ne lássuk az okozati óceánt és az ősi tudás fényeit!
2009-06-04 Debrecen.