Vers Mariannak.

Az univerzumok igazi arcát nem ismerők
e lenti szennyezett világban sötétben élnek
állati tetemeket falnak életeket kioltva
lakmároznak és napjaikat sok- sok nem kívánatos
aggodalmak,szenvedések,csüggedések látogatják
noha akad közöttük jámbor is ki nemesebb sorsot
érdemelne,mégis oly nehezen ismeri fel valós
helyzetét e sárgolyón csak sírdogál önmagában
és nem talál könnyen vigaszt irányt veszítve
kóborolhat évtizedeket körbe –körbe

A meg nem érinthetők,társasága színes illúzióban
töltik perceiket,elégedettek ,mint a béka,aki csak a kút
vizét ismeri és nem tud az óceánról
a felső-lelket energia –központnak ismerik,mert
kevésbé tanulmányozták Isten számtalan megjelenési formáját
a Mindenkit Vonzót ki ha ajkához emeli fuvoláját
mindhárom világban vidámodnak nektári élvezettel
és leborulnak alázattal a boldogság teremtőt imádva
a tér itt minden irányba káosz csak a templomok kivételek
lelkünk is lehet ilyen templom,amelyben harmónia van

Illatok,ízek fogságából,ha szabadulhatsz merész hajnalon
megújhodni ,ha gondolod ,hogy érdemes megtalálsz
parányi oltár közelében,bármikor szívesen látlak
imádni az égieket nem késő, igazi magadra találva
hívlak,ha szívesen velem tartasz a nagy ismeretlenbe
lehet kéz a kézben haladni,démonokat nagy ívben
kikerülve sok bolond felesleges ösvényt
végre kezdeni boldogulni egyszerű tiszta életmódban
magasztos gondolkodással harcolni,élni,álmodni
minden magyar jövendő kozmikus sorsáért!

Debrecen.2009.05.19.