2009. május 6., szerda

Arcsim.

Látom ,persze logikus,hogy az arab számok szögekből
teljesedtek ki de a második virtuális küldeményed : üveglapon a korsó rajzon delfinek megjelenése nehezebb
mert, ha egy ölelkező párt látok mezítelen
valahogy nem a vidáman vízben táncoló delfinek
ugranak be,azért remélem,hogy az idő egy adott pontján
majd a különösen kacagó delfinek villannak be agyamba
ha nem félre érthető helyzetben látok ember-párokat
összefonódva,arra fogok gondolni lám ezek az értelmes lények
értik az ember érzelmi játékait,amit ők megmosolyognak ugyan
anyagi síkon ilyen a testbeszéd

Szeretném,ha felsikítanál az örömtől…hogy én már azokra a
rajzaidra gondolok,amelyeket Te rajzolsz az ember
mozgásáról amint tesz-vesz a földön ,csetlik-botlik önmagába
és felismer minden lehetőséget értelmezni a harmóniát
amely sajnos nem igazán kifejezhető kikerekedett arab számokkal sem

Van képzeld ,amikor úgy tűnik bármennyire is meglepő
hogy a tér közöttünk iszonyúan nagy sebességgel zsugorodni kezd
gonddal hiába őrizzük zablázva és istállóba zárva
óvatlan pillanatban elég ,ha megszökhet egy vágy féktelen
szabadság illúzió mámorban ,egyéb területekre juthat
ismeretlen mezőkre kószálva múlandó örömet kóstolgatni

Gondolom önmagad szobra ként élve,nem kell „küzdened”!