Arcsimnak.

A valódi kérdés az,hogy velem élnél-e barlangi létben
vagy a lét élhetőbb barlangjaiban bárhol
és nem az,hogy akkor a jéghegyeket ajánlgatod
fehér medvék tanyáját lebegteted itt zenével kisérve
arra nem gondolsz vajon,hogy ha mégis odamenekülnénk
a könnyeidből jéggyöngyök lennének szétgurulva minden irányba
mert sírni azért olykor ránk tör a vágy
boldogság is válthat ki ilyen tüneteket
Medíterán álmok fonódtak körém kevés lenge ruha,üde sós ízű szellők
s a parton senki csak a csendben búján növekvő futó növényzet
a hullámverésben szenderegve kicsit talán megállna az idő
mint piramis térben és végre jutna kevéske időm
megfejteni a szerelem örök nektár ízét
szerintem,ha teheted költs egy életszakaszt velem
amúgy se sokat adsz a kortársak véleményére
akik szüntelen bántanak téged bármerre lépsz
Ne késlekedj,a visszaszámlálás elkezdődött…!