Tündér...

Mintha már vergődtem volna ebbe a csapdába
valahol valamikor egy távoli időben
persze bolond ötleteim,százával támadnak
óriás betűkkel felírni falfirkának,hogy szeretlek
ehhez azonban semmi köze a világnak,és nem írom fel
rejtve a szívembe úgyis ott ragyogsz

Sorsom kapuján beléptél,közelembe lélegeztél
világmentő gondolatokra áhítoztunk
mert a mai káoszban sokan tűnnek el örökre
régi eszmék,tévedések Bermudáiban nyomtalan
s a magyar magzatok nem születnek meg
a magyar magzatokat kiirtják év tízedek óta

Maradt egy maréknyi reményem és ebből építem
újjá az életem,kitudja hányszor nulla állapotról
legyen velem az ég,segítsen erővel, túlélnem
minden beavatkozást,úgy se keresem tovább
az álomnőt,mert Te már sok szerepet kész vagy
betölteni,örömmel játszunk majd,Tündérem!

Tündér...

„Idáig volt a történet. Igazából nem tudom,miért csinál a szövegszerkesztő a gondolatjelekből automatikusan felsorolást,ez az oka,hogy ilyen furcsa formátumban van.
Egyébként ma kifejezetten jól éreztem magam,és tele vagyok lelkesedéssel. Köszönöm szépen!:-) Anna”

Egyre többen kénytelenül furcsa formátumban koszállunk
az eredetihez képest,de azért nincsen semmi baj,ha ma jól
érezted magad,a gondolatjelek is alakulhatnak
durva szövegszerkesztői önkény,harmat idejű csupán
némi szelíd pánikot provokál,legalább felrúgja a megunt sémát
váratlan ,vad szakadékon segíthet át a lelkesedés
(tündéri szárnyalása)
Még talán én is előbbre jutottam,nem töltök időt,újabb tűnetek
értelmezésére,kábítom magam ölelés melegével
köpök, az egyre közelgő barbár tél fagyos vigyorára
ha,illatos, forró teákat majd Veled ihatok
valahogy kékebb felettem a távoli ég is
jövős derűk ébredeznek szívembe
bolond korlátok szakadoznak és ledölnek!

Jelen...

Ha valóban keresed Istent,hamarabb megtalálod
mint gondolnád,mert jelen van a legparányibb lénytől
a legnagyobbik szívében
molekulánál kisebb formában,lelki –éned közelében
követ, csak szemlélő ként,jóban és kevésbé jóban egyaránt
semmit sem tagadhatnál,döntéseidből
Univerzális formája olyan arány,amelyben kavarogva
keringenek fel nem fogható számú fényes univerzumok
mint,a mi univerzumunkban a csillagok és napok lüktetnek
legjobb esetben annyit sejtesz,hogy a szív érzelmek központja
mi mégis az emberhez hasonló kétkarú formájához vonzódunk
mert ő a szuper kultúra,lelki bolygók egyetlen örök ura
Fura,hogy a nagy,büszke nyugati civilizáció,nem sokat tud
a testi halált követő életről
a lélekvándorlás törvényeit kimetszették a Bibliából
az érdeklődés központjába a természettel birkózó emberke került
eredmény:az élettér elszennyezése,pénz rabszolgaságra ítélt
szerencsétlen,nyomorgó,éhező és háborúzó társadalmak!

Ági...

Ági lehet,hogy képes áttörni a falat,mit köré rakott
nem látható téglákból az Anya…évek óta
mert, ma lángra kapott a szíve
lehet ma nem hat már a „ne”régi nóta, se
valami édes hívó hang cseng a fülébe
„ölelnélek,jöjj hát kedvesem,ne kés”
szabadon száguldani kész
ábránd parkokban éri el
boldogságra éretten…a merészt
kire időtlen vágyott!

Kutyás Hölgy...

Vár rád a pantomim,Neked álmodtam persze nem árt
sietni,amikor még nem ismertelek,sokat töprengtem
mi legyen a sorsa,ki lehet méltó eljátszani
Tehát indulj azonnal,amíg tart lobogásom,lángja
hogy jelenítsük meg,örömet halmozva
fáradt szívű,gyötört életű nézőkbe

Engedd ,hogy szavam játszani csábítson,azonnal!

Lyukas óra...

Betöltöttük valami egészen mással
nem is holmi lelki nyafogással
talán őszintén mélyen magunkból
adtunk parányit a jóból

Fogva tartó erős, konok gyökerektől
távolodni képes vagy szeretettel
szabadulásig,tagadni se kell
egészen a más világig
döntő,hogy Te töretlen emelkedj
legtöbben tudod szédülnek
és maradnak lent a nulla ponton

Legyen vágyad,lendülni tovább
kozmikus távolok álmodhatnak
érkezésedről

Boldogságot adhat az ég
végtelen kegyéből
mint bárki másnak
ha, szépen kéred

Ami illet, idő medrekben találhatsz
és talán sikerül megneveznünk
mindazt,amit szeretnénk!

Tündér...

Sokféle zöld árnyalatokban pompázó fák alatt
a csend tavába dobáltál apró kavicsokat,csillagköveket
mintha,szelíd magányodban varázsolnál
vágyakozva talán a világ egy másfajta megértésére
hiszen a valóság számtalan arca felmerülhet,ha
felismerésre megkapjuk a kegyet
Élhetünk persze az átlag tudatállapotban,amelyben
szokványos esemény láncok:temetés-esküvő,étkezés,szeretkezés
tanulás,ábrándozás milliárdszor taposott ösvényein haladsz
épeszű polgár ként, két vizsga között is,ékelve mobil beszélgetéseket
de létezik kiút „a valóság égi mása”irányába
szabadulás, a vágyak bőrünkre tapadó iszonyatából
Nem felmérhető idők óta ugyanis vándorlunk
kósza óhajok kötnek gyorsan mulandó kedvtelésekhez
körbe-körbe bekerítve szédelgünk tudatlan csábenergiák fogságában már alig emlékezve
kozmikus örömökre,robotok ként észlelve illatot és ízeket
látszat birodalmak míg sorba szépen porba hullnak

Kiléphetsz bármikor itt nem köt semmi majd
morzsákat kínálhatok az egészből,tengerből a cseppet
fényjelecskét az ösvény felé
ha megértésre születtél
mert valóban nagy színház a világ
édes,mint a nektár és méreg keserű
felettünk lebeg a sötét keselyű
vagy érintetlenül boldog lelki-táj
őshazánk

Aludjunk,beköltözünk a Holnapba
hogy önmagunk legyünk
kívül kell hagyni az egész romhalmaz múltat
mert lehet Te a Nagyerdő
egyetlen Tündére vagy!