Tündér...

Mintha már vergődtem volna ebbe a csapdába
valahol valamikor egy távoli időben
persze bolond ötleteim,százával támadnak
óriás betűkkel felírni falfirkának,hogy szeretlek
ehhez azonban semmi köze a világnak,és nem írom fel
rejtve a szívembe úgyis ott ragyogsz

Sorsom kapuján beléptél,közelembe lélegeztél
világmentő gondolatokra áhítoztunk
mert a mai káoszban sokan tűnnek el örökre
régi eszmék,tévedések Bermudáiban nyomtalan
s a magyar magzatok nem születnek meg
a magyar magzatokat kiirtják év tízedek óta

Maradt egy maréknyi reményem és ebből építem
újjá az életem,kitudja hányszor nulla állapotról
legyen velem az ég,segítsen erővel, túlélnem
minden beavatkozást,úgy se keresem tovább
az álomnőt,mert Te már sok szerepet kész vagy
betölteni,örömmel játszunk majd,Tündérem!