Tündér...

Sokféle zöld árnyalatokban pompázó fák alatt
a csend tavába dobáltál apró kavicsokat,csillagköveket
mintha,szelíd magányodban varázsolnál
vágyakozva talán a világ egy másfajta megértésére
hiszen a valóság számtalan arca felmerülhet,ha
felismerésre megkapjuk a kegyet
Élhetünk persze az átlag tudatállapotban,amelyben
szokványos esemény láncok:temetés-esküvő,étkezés,szeretkezés
tanulás,ábrándozás milliárdszor taposott ösvényein haladsz
épeszű polgár ként, két vizsga között is,ékelve mobil beszélgetéseket
de létezik kiút „a valóság égi mása”irányába
szabadulás, a vágyak bőrünkre tapadó iszonyatából
Nem felmérhető idők óta ugyanis vándorlunk
kósza óhajok kötnek gyorsan mulandó kedvtelésekhez
körbe-körbe bekerítve szédelgünk tudatlan csábenergiák fogságában már alig emlékezve
kozmikus örömökre,robotok ként észlelve illatot és ízeket
látszat birodalmak míg sorba szépen porba hullnak

Kiléphetsz bármikor itt nem köt semmi majd
morzsákat kínálhatok az egészből,tengerből a cseppet
fényjelecskét az ösvény felé
ha megértésre születtél
mert valóban nagy színház a világ
édes,mint a nektár és méreg keserű
felettünk lebeg a sötét keselyű
vagy érintetlenül boldog lelki-táj
őshazánk

Aludjunk,beköltözünk a Holnapba
hogy önmagunk legyünk
kívül kell hagyni az egész romhalmaz múltat
mert lehet Te a Nagyerdő
egyetlen Tündére vagy!