Requiem egy Ökörért

Kedves Déva, most hallom a hírt, mi szíven üt
ott fekszel templom közelbe betegen
bolygónyi jámbor szemed, reméltem látom még
hiszen jönne tavasz, hogy smaragdzöld füvet harapj
körötted játszani, vidám lármával jönnének gyerekek
jönnének bhakta barátaid énekelve a szent neveket,
Szerettünk Téged, nyilvánvaló nem egy mindennapi
négylábú vagy, távozni is a templom mellett akarsz
ha mégis menned kell, mert időd lejárt
legyen könnyű utad, és tudnod kell
ebben a csapatban, Te voltál az egyetlen, nemes lény!

Virtuális kapcsolat

Festenék napraforgóvirágot aranylót, hónapok óta
alszanak a színek és nem tudom ébresztgetni
és egy pontba sűrűsödtek a vonalak is, nem indulnak
ábrázolni, valami sértést követtem el, gondolom
nem mozdulhat a kezem, hát majd talán máskor

Pillanat-szépítő szerelemes levelet ír távoli kedvesem
mindennap, barna angyal Afrikából, sorsukért zokog szívem
a menekült táborban, ahol él naponta keveset, csak egyszer esznek
és nem sok az ívó víz, gyakran lázas kómában pihegnek
vergődnek, mint szárnya tört madarak

Este néhány pillanatra a számítógéphez ülhet és ír nekem
nem mérhető szenvedésekről: szüleit testvéreit kiirtották
eszement törzsi háborúk vagy ki tudja a háttérben
milyen hatalmak mozgatják a szálakat
nem szólva az égi hatalmakról

Keresi fivérét, édesapját, szerelmét… árva az árvábbnál
írtam túl nehéz szerepek ezek mind és külön is
de mostanában gyakran köhög és ajkán apró parányi
vérrögök csillognak, mint a csillagok
ezért játszom, vagy kitudja mennyire játék az élet

Közös magányunk, mutogatjuk álmainkat
nem hallgatjuk el kínjainkat, elfogy ilyenkor a vad messzeség
közel vagyunk csak a dimenzió más, szavaink átszüremlenek
torzultan is a webfordítón és lassan értjük egymást
és gondolatban: Isten lótusz lábába kapaszkodunk!

Debrecen, 2008.03.05.

Ilinek

Szíved templomába
lélek-Éned súg majd
ha kéred a Legfelsőbbet

Elménk hamis egója, anyagi kelme
színes illúziókkal ékes
ragaszkodásra csábít
bárkit

Itt loholva, küzdve szüntelen
nem mulandó
tiszta harmóniákat keresve
kesergünk

Túl minden szenny–óceánon
az alázat völgyében
létezésed értelmét
mit évmilliókig
nem sejtettél

Egy váratlan hajnalra
ébredve, magadban találod
s e pillanattól felismered
fűszálban és a csillagokban egyaránt!

Eszter megjelenése

Harmadik felvonás
(talán az utolsó menet a kevésbé ismert zónában)

Szemedben annyi fájdalommal érkeztél, amit nem lehet kisírni egyetlen alkalommal
kevéske, törékeny, fehér tiltott virágokkal kedveskedek remélve felismered a közelgő
tavasz illatát, itt ülünk egymás közelébe keresve érintőket létünk köreiben
szédületes sebességgel elrobogott időnk nagy része valahová
még nem ébredtünk rá egészen, hogy ifjúságunk itt hagyott minket
A másik asztalnál a lány figyel élvezi, hogy olykor egymás kezét fogjuk
mint egyetlen sors kötelébe kapaszkodva félve a zuhanást
mosolyogva csodál minket talán még nem sejti, hogy minden szerelem
megér egy rövid halált, végül is az bánt, hogy mennyi mindent nem sejtenek az emberek
beszéd töredékek mozaik köveiből próbáljuk kirakni egymást

Alig lángolt egybe auránk, vissza kell térnünk önös életünk odúiba!

II.

Sors marta hölgy, mint bárki más
kit tőrbe csalt nektár édes látomás
s a nem kevés szenvedés
szíved virágkehely kapuját becsukta
feltűnhet mily sok itt a tévedés naponta
önemésztő szürke lét
mit olykor enyhén színezhet színház
magányt oldó megértő barátnő
ám végtelenek az éjszakák

Elő-tavaszkor most hull a hó
kali-yuga korszak hirtelen változó
de viszályok korából is van kiút
lépj közelebb látni lehet vonzó
önfényű kozmikus birodalmakat az őshazát
hajnal kikötőben landol űrhajónk
vagy inkább tévelyegsz egy szennyezett
anyagi világban életről-életre újra
gyötrődve csalódva bolond illúziókban?

Nem lehet tétova alkudozás
mint egyszerű jó barát
ma még várlak!


Debrecen, 2008. febr. 3.

Ott élt velem...

Nagy-nagy virtuális kastélyból Budapestről
Királylány érkezett Debrecenbe, és hozott nekem
egy rajz pónilovat, aztán tovatűnt hirtelen legjobb gondoltam, ha jó néhány évtizeden át visszavezetem a pónilovat, ködön, hegyen, völgyön hátha valahol felismeri a gyerekkorom tájait
óriás sziklabércek fenyvesek honát, ahol képzelt
gyermekváram épült, ott élt velem a szépséges
tüneményes tündéri királylány, senki más, még
sürgő forgó szolgák se, ott álmodtam a pónilovat
legyen parányi hintónkba fogni… de hiába vártam
az évek múltak –teltek széles e világon soha
senki nem akadt, aki pónilovat hozott volna titkon
persze még reméltem, hogy egyszer össze áll minden
Ott zöldarany fű a kertben, hegyi patak csörgedez
s a piros cserepes vártető, nem lehet, hogy meg ne
találjuk, bár nagy a köd s az utat gaz nőtte be vastagon
vajon, ha egy más dimenzióba tévedek kantáron
vezetve lovacskám, nyomomra lelhet-e a királylány
gyermekkort újra játszani, csak most még szebben
s az anyag virtuális terein valahol épülhet-e otthon
várunk? Ahol a póni meg én álmodozva várunk!

Debrecen, 2007. október 21.

Talán

Talán...
Nem tudom, hogy Neked mi a jó
csupán csúnya képeket törölnék
viharzó elmédből
láthatóan megviseltek
barbár küzdelmek
vad rohamok
bizonyosságot kínálva
védelmeznélek
remélem tudunk vigyázni
törékeny hangulatainkra
hogy ne jussunk alpári szavak
közelébe, lezuhanva
és találunk közös kedvtelést
egymást csodálva
játszom, hogy értek hozzád
senki sem sejtheti a másiknak mi a szép
mosolyognék, hagynám felfakadni
mélyről minden derűmet és melegre
hangolnám a hangomat
ha ez most meghat
virágot mindenképpen
kedveskednék halkan visszafogottan
hogy meg ne sejtsd az izzó lángolást
álmodnék valami tündéri tájat
vagy szobányi csendet
ahol barátkozni tudnánk
teregesd fel vihar áztatta ruhádat
akár mesélhetnék is valamit
gyönyörködni valót vázolva
mitől alábbhagy a fájdalom
sok-sok sebed, meglásd
mily hamar gyógyul majd
segíteni, ha Danvantarit kérem
odaadó fohásszal
felejtened kell kudarcot, vereséget
üres bolondságot, unott korlátokat
újjászülethetsz
szelídülve
örömet hörpölve
talán
parányi
ideig
társulhatunk
ha találnál
itt
valami
ujjongani
valót!

Legyőzöttek balladája

Érkezett vadnyugat felől milliófejű géphüllősárkány
jámbor ősnépeket, erdőt-mezőt felfalt ez a vaskor szörnyetege
viszályok korszakán idejött zabálni, ártatlan országokat hódít
nemzeteket leigáz, mert csupán rombolni programozták
számtalan lábbal ahová lépik, többé nem terem fű, fa, virág
hazug szövegekkel ámít: a nap hőse, szépe, győztese, nyertese
leszel, ha őt szolgálod, kezedbe nyom ultramodern gyilkos fegyvert
megígér bármit, gyógynövényt és drogot Neked szállít
naponta kínál antikkultúrát: filmet, könyvet, hangos zenét
erőszak, szex brutalitás minden mennyiségben, tudatodba lopja
ölj, csalj, rabolj és alázd meg a nőket, akarj pénzt bármi áron
tüzeljen benned a legvadabb mámor őrjöngj, tombolj
Kitaszítja gúnyolva mind, aki szerény jámbor és gondolkodni mer
neked fogyasztanod illik a tengernyi szemetet fényesen csomagolva
génmanipulált élelmet adagol nektárédes reklámokkal szádba, Te
vásárolj, Európa, ha odakínáltad magad szörnyetegek szörnyetegének
nincs kiút ahová lépned, a mozgás tudományosan kitervelt
mint a hazug-Holdraszállás, amit beadtak, mint hideg-háborús trükköt
mesterséges holdak bemérnek már téged,
napjaidat, szokásaidat, gondolataidat
a támadás szerencsétlen célpontja leszel, mint fogyasztó
elájulhatsz a boldogságtól, hogy rád telepszik a gigantikus szörnyeteg
mint sok más bűntelen földrészekre, ahol vérengző harcokat provokál
megkínozza a foglyokat és Te tűröd szemlesütve:
germán, francia, magyar
hottentotta, elviseled a hatalom barbárságait, vérontó hatalom mészárlásait
hazádba való betolakodását, mamut üzleteivel, óriásőrületeivel elkápráztat
az ember egyre törpül és perifériákra kerül, betegségeivel, félelmeivel
védtelenül szenvedni és pusztulni, ópium szavak: demokrácia
földünk, házunk, erőnk bankok zsebébe sétált és mondjuk csak ki:
mi kérem szépen modern rabszolgák vagyunk!