Gondolom a negyven perc vége felé tartasz
írd meg nekem haza ,hogy értél,ébredő sok
gondolattal,hogy álom darabkák ébredhetnek
újra,a képek nélkülözhetetlenek öröm teremtéshez
az elszennyesedett tavacskák mellett üldögélve
(ilyenre mérgezték a föld nevű bolygót)
létünk harmóniákat hozhat,szárnyalást
álmodj valami csoda szépet,aminek következnie kell!
