Ma tisztább volt a tavacska,mint máskor,szerethetőbb
bárcsak lemászna szép lábadról a sötét virág
van,amit hordanunk kel míg a világ
Talán nem is sejted mennyi szépséges ősfény
rejtőzik halkan szívedben,hozzád vonzott
Múzsát kereső magányos királyt,én látom
a sok-sok, még csak nyíló ragyogást
énem szikrázó lángja öleljen,a múlt kialudt
fájt - nem fájt, ne bánd,mert kötött falak közzé zárt
a boldogság lényege,hogy szárnyal
őrült madár ként
Csilla
csillag
trilla édes dallamokba olvad jókedvünk
borús felleg se tilthatja,nevetünk
Álmodd szebbé perceid
vár-lak
gyönyörű Királynőm!
