2012. szeptember 4., kedd

Tündér...


Kérdezlek képes vagy-e még gondolat képeket
alkotni és szeretni kötetlen,mint az imént elröppent
énekes madár,vagy amire újra lehullnak a levelek
meditációd áldott fény központjából egy lobogásnyi
lángocskával
szívedben
kevesebbé árnyalódhat

Ha tudnád tengernyi olyan mondanivalóm volna
amit ,soha ,senkinek csak neked mondhatnék el
kellene,hogy megérints,hogy a csodák igazi
világ partjaihoz érjek
szomjazom tudatod mély megértését

Nem merem megnevezni a dallamokat se
nehogy felzokogjanak bent...egy végsőkig romba tört
dimenzióba,ahol most én élek, arvisurákat írok
reggel a falusi tejföl és a párolgó forró kávé
közelében egy gyönyörű és üres kávés csésze
csügget magányát figyelem nem túl vidáman!