Tündér...

Feketébe öltözve késő délutáni órában kiléptél
lankadt puszikat adva,magad után húzva bőröndöd
ebben a maradék egyszemélyes magányban,újra
gondolom hangulatainkat,mert tudom mennyire
szükséged van rám,sohasem lehet ezt kétségbe vonni

Hogy megkapjam kegyeidet,megtagadtam egy fél világot
mégsem tudsz követni,morzsákat kínálsz
tündérkedtél édes vörös bortól lelkesülve
„ezeregy éjszaka”után,felettem megállt az idő,hajnalra
összezavarodva,kávéspohárral kezembe
hogy mi ez a nagy durvaátok
hogy ennyire kevésbé érted amit látok

Jobb híján sötét vörös Vilányi,királyok bora jobb
ha még egyáltalán marad még valami belőled
ünnep utánra
ki méltóbb lehet eredményes lélek utazásra
úgy élni,hogy ne csupán a látszat ölelések
kössenek kötetlen ,nem hagyni perc időt futni üresen
vagy miért az egész alvó parázson,ha valódi tűz
már alig -alig lángol!