Tündér...

Ahogy most hallgatom Toni Braxton énekét
amely,egyetlen nagy sikoly,hogy kedvesem
tedd nem megtörténté halálod ,kérlek támadj fel
csak a halál képes,ilyen mélyen megéreztetni
megértetni,hogy kit is veszítettünk el
biztatnálak hát,hogy figyelj
szavamra,mert csókjaid után végképpen nem tudom
hogy érkezésed előtt én bárkit is szerettem volna
az illúziók karmikus játéka miatt
több kapcsolatról hittem,hogy szerelem

Izzani
Te vagy képes tanítani

És ezért felébred a félelem,látlak ahogy mélytengeri
sokkarú polip ként vonaglik tested,hajad lebegve arcodra hull
a zene bármit is tehet veled összegyűr és száz irányba mozgat
fölemel vagy vágyat keltve aláz meg hírtelen
bódult résszeggé változtat józanul

Mulass kedvedre ,tombolj
csak az az ősi dal jut eszembe,amit énekeltél éjszaka egy számomra nem érthető nyelven, újra és újra hallom éneked
kikapcsolhatatlan

Sok minden gondolat vázlatot összeírva
mondanám,hogy szeretném,ha itt maradnál
alkotni,holnapi,hatékony programokat színpadra
és ne oldódnál ki váratlan,kevésbé érthetően
amikor elrohansz

egy káosszal telített világba!