Ha Te vagy én a magasban,ahová nehezen jutottunk
kioldottuk volna magunkat,sorsunk az örök zuhanás
távolodás egymástól és attól ami
szép,ami vonz,ami hív .Vágy álmaink kialudtak volna
és a végtelen sötétben,hidegben,tagadásban,a kevésbé intelligensek
barbár társaságában élhetnénk önkínzó vad magányban
bár torony embernek hiszik magukat szegények nem értenék
hogy miért egy sodró tangó dallama szólhat ma szívünkben
ahol korlát nincsen,mert akár gondolat mozgássá nőhet
a titkos óhaj!