Tündér...

Lemondok rólad,mert valóban szeretlek és maradj szabad
noha tudom mennyire szükséged van kék hullámaimra
lemondok rólad,ha van még aki vágyat ébreszt benned
s talán kevesled már,a teljességet,hogy Veled hódítgatom
és tudok hullámzani óceán ként arra a dallamra
ami éppen téged hajszol a legvadabb őrületbe
noha tudom,hogy mennyire lelkesít a közös –álom
legyen fehér óriás falon a rajz ákom –bákom,feladom
ha egy hajszállal jobb lehet neked,az életed
Ám félek,ha elmegyek a fűszálban is keresel majd engem
mert születésed előtt is a megértést akartad
és ma is legjobban a bamba beszűkült agyú populáció
sötétsége riaszt, és nincsen aki adhatna falatnyi vigaszt
el-vissza hoz a beszennyesedett vonat
s a ketté vágott tér talán elvérzik majd
hírtelen ,mint akit leszúrtak,itt ahol éltem ,virultam
a csoda végérvényesen felrobban
többé soha sem találsz rá arra,aki lehettem volna!