Tündér...

(Sok-sok lim-lom eszméken hasztalan áthaladva
Kedvesem akarom a tisztát és a mindent
Vagy semmit,mert nem tudom koldulni én a csókot
És illúziókra halmozni,újabb illúziókat se jó)

Ezért,amikor belépsz legyen ünnep a perc örvendjen
az elme,a szem,a száj,a lábujj és a szív,minden létező
sejtünk s az éteri testünk is amit csak sejtünk
mert csodák csodája,hogy érkezve az ismeretlenből
így összejöttünk

Vissza vezettél embrió létedhez,fogtam a kezed
titkaidat kitakartad mind ,mind sorba, lágy plüss
bíbor síkon üldögéltünk és elvillant a délután
amiatt kell ez a nagy bolond lángolás,hogy
múltunk képtelen szereplői helyett is égjünk
és jövőnkbe akik csakúgy el lesznek hallgatag
most e jelenbe lássuk meg a fényt egymás
szemébe és ne építsünk falakat magunknak
kínálva egyre több és több derűt önzetlen
alázattal,mert egymást ennyire szeretni
nem más,mint a világ megtagadása
nem szabad soha lezuhanni a barbárok szintjére
akiknek elég a hús

Virágzó tavaszok finom életrezgései várjanak ránk
ne apadjon kedvünk naggyá boldogítani egymást
és bocsásson meg az ég is,hogy merünk nevetni
minden fájdalmat dallammá nemesítve
annyi nektár édes hangulat teremtői lehetünk még

Nagyon jó várni rád
és félj,hogy ki ne hűljön finom vacsorád!