Kedvenc szobánk a bíbor színekkel ékített és végtelen
nyugalmat árasztó, magába vonta hangulataid,szinte
hallani a hangod,szavaid kavarognak,lebegnek itt
elillant a hó örömömre a piros elektromos motoron
bejártam a park erdőt,vékony jéghártya borítja a tavakat
hűvös van de nők,férfiak kijárnak néhányan,mintha
látni szeretnék kedvenc bokraikat,ők adtak árnyat
a nyári hőségben,szeretem e darabka tájat,vidám
évszakok kényeztettek és ez a hely,ahol megláttalak
Miért is ne ünnepelné lelkem a léted,boldogít
minden dalocskád,nevetésed,táncod a tangó
képzelt tereken,méreg zöld pázsitokon mezítláb
gondolatban táncolok Veled vad spanyol dallamok
zengő gitáron kísérnek
és a szépségtől ütve
zokog
az
élet!