2011. november 9., szerda

Tündér...

„De kérlek, kérlek, tedd el a testmeleg takarókat és hagyd őket kihűlni!”A.

Akkor reggelre nagy hó esett,betakarta a házat
amiben aludtunk,betemette az utat is a sok fehérség
kihűltek a nagy kőhegyek,mosdó tálamba jeges lett a víz
torkig hóban a tél váratlan áldásában,egyszer csak fázni kezdett a
lélek

Érkeztek meleg tavaszok szépen zöldellők
dúsan virágzó szabad mezők,lobogó-lángoló
nyarak…de

Legbent,mélyen jégbe dermedt egy álom!