Elsodort álmok...

Ébredés után reggel tudatodba villan,hogy nincsen akihez szólni
a párnán hiába keresnéd,mint régen kerested csipke bokrok ágán
kedvesed hajszálát,fiaid,lányaid felnőttek és olykor,ha keresnek
sietve átvonulnak külön-külön sorsukba kapaszkodva
már önmagad jó és kevésbé jó társaságában élsz

Szivárog a folyócska az idő sebén tova locsognak a habok
kanyargó fákkal is övezett tereken valahová távolságot keresve
elaludtak a kora gyermekkori fájdalmak,mozdulatlanságra ítélve, a gondolat síkjára vetődtem játszani képzelt réteken
képzelt lányok édes vonzásaiban alakultak rejtett világok

Ablaküvegére egy tűzvörös rózsa tapadt,míg esőben iramló
tavasz hömpölyög el sodorva álmaimat ,amelyek nem ölthetnek soha
anyagi formát,ha tudnám miért a nőkbe ütközök szüntelen
akik látszatra tündérek csupán és miért ez a szerelem éhség
évszakokon átlángoló bolond önámítás,hogy talán egy hajnalon

Mégis megérkezik,akit sohasem láttam itt, szennyezett durva tájon de látomásokból jól ismerek!