Szandra...

Est közeli megállóba,ahová érkeztem a virágszirmokkal teli
szatyorral,egy nagy csoda Téged hozott,hogy nem vártuk meg a villamost
lassan induló szavakkal egyre jobban ,mélyebben mértük egymást
mintha sejtettük volna valahol lennie kell egy pontnak,amely mindkettőnket
vonzani tud,szerintem több is van
mert már is holnapomba helyezlek,ha valóban felismered a lehetőségeink
dimenzióit,ahogy majd haladni lehet többszintű megértés irányába
és nem tévedni el,alvó tudatú fraktál elágazású galaxisok között
vagy földi vonatkozásba üresfejű füves bulizók tébolydáiba
mert hidd el művészet nem keveredni az adott csordával
amely, mindent elsodrón hömpölyög tudományosnak gondolt
álbölcsességgel hivalkodva ordítozik vad médiákban miközben
gyilkos háborúkban állati agresszivitással rombol
szennyezi és letarolja a lombosodni vágyó természetet
s a létküzdelem látod beletaszít nem kívánatos fáradalmakba
roskadozva járunk a ránk rótt roppant súly alatt

E rövid sétánknak kezdete van, nem mérhető érdem, Te kezdeményezted
nekem csupán a vágy maradt,hogy talpunk alatt ne érjen véget a járható út
vigyük többre és legyünk többen,kik tisztább létsíkra törekszünk
elménk ne torpanjon meg a torzsalkodók cifra bandáin
ország javait rabolva, kik gaz gyarapodók
nem sejtik ,nem értik a kozmikus törvényt!