Ballada...

Majd harminc év múlva meséled,olykor kávé mellett
egy nagyon kedves barátnődnek,hogy bizony ifjú korodban
lett volna nagy esélyed,hogy színésznek tanulj de elszúrtad
és szörnyűség,mert sorsunkhoz
hogy jussunk valamire, hiteles vezetők kellenek
ők álmodják meg szárnyainkat

Toporgunk lent a porba,küzdve szenvedve és bánva
a pillanatot,hogy hagytuk tétlen örökre elrepülni
kínzó fájdalom ,szerencsénket visszasírni nem lehet
bánhatod,sérült madár ként keringsz majd
sehol e földön vigaszra nem találva!