2010. július 5., hétfő

Enikő...

Áldott esőfellegek hoztak,nyárellőn ,mikor búsan keltem át
a járdán,nem lehetett nem látni,hogy téged egy elsuhanó autó
lespriccelt sár lével,szívesen fogadott szép szemed
hallgattál rám,mintha nagyon rég csak erre a percre vártunk volna
és én,aki alig ismerlek sorsod létembe álmodom
védenélek e rút szennyezett anyagi világtól,hogy jókedved sokszor
lássam születni,mert halk ragyogásod eláraszt engem
mert felizzik szívem közeledbe nagyszerű és csodálatos
hangulat hullámok ragadnak el, rád bíznám minden vágyam
hogy lassan megismerd remélve,hogy társulnál napjaimhoz
ehhez a széttárt függönyű nagy színpadhoz,ahol élni,gondolkodni
játszani és szeretni érdemes!