Szám hozzá ért mezítelen karodhoz,aztán azt szerettem volna
ne legyen vers a találkozónkból,hiszen neked más a sorsod
és ez az egész,lehet csak egy eltévedt hangulat,bármennyire is hat
több idő síkban futnak velem szüntelen az események
nem felfogható sebesség hullámokban lebegek,annyira más,ahogy élek
bent a lélek,gyönyörű álmokra késztet
szüntelen
Nézegettem a fotóidat és egyszer csak arra találtam ahol a fehéren habzó
menyasszonyi ruhádat felhúztad,fedetlen hagyva lábad
olyan voltál mint a hattyúk tavából egy kilépett balerina
aki,minden volt kedvesének bemutatja mi is az, amit örökre elveszített
Gondolom sokkal többet vagy képes felfogni,mint amit hiszel most.
Végtelen lények vagyunk,ha nem is sejtjük,ezért a határokat
falakat,ahol általában élünk én semmibe veszem és elküldöm
a tavaszi zöld levelű lila virágot,beszélyen valami szépet énekeljen
a szívednek Ly,mert csak a rendhagyó pillanatok édes hangulatai számítanak,más minden káosz,verejték illatú törtetés a semmiért
futás bolondsága
Ha nem örömforrás,ha bánt e vers,mint a könnyű hulló hó pihe
hallgatok el!
