Nulla pontba ülök,napnyugta után…végig gondolom
nem akartam mást csak dallamot ajánlani
és látni,mit is kezd vele a lábatok,kezetek,a női test
minden molekulája,ahogy a karcsú nád viselkedik
a könnyű szélben…szeretem persze látni,mikor
ritmus örvények őrületébe tévedve kibontakoznak a lányok
boldogan lebegni föld felett és ég alatt
Ne álmodjuk meg ezt a produkciót,kapjon valami mást
a közönség,legyenek rendezői vágyak
színpadi életet el sohase érők
csak magunkba legbent vetítjük titkon
egy kozmikus dimenzióba,valahol a csillagok között
Még nézegetem ezt a szép halott gondolatot
amelyet szerettem volna
mindenkinek odaadni élő adásban
halk tiszta ragyogásban :lélek táncnak szánva
Soha semmit sem szabad késztetni
a művészet mindig váratlan vendég ként érkezik
mint a nagy és emlékezetes viharok
hírtelen lobbanó szerelmek
vagy ránk szakadt hajnalok!
