Takarítás...

Végtelen sok élet s mennyi évszak virágzó vágyakkal
ékes, öröm s üröm pillanat villanása csak telve
hangulat valóságok piszkozataival :hajdan mi drága
érték rubintja ként ragyogott, mostanra megfakult
csók,tánc,ölelés,ének múlandó élvezet filmjeit kidobod
terveid százezrével megsemmisülve szemétbe hullnak
álmaid hulladékait összeseperheted és gondolataid buborékait
egyetlen ötleted vitte előbbre a világot?őszintén
Korábban is kezdhetted volna a nagy takarítást
végre jó,hogy belátod,szemét hegyek tövében ülsz
ábrándozva fantom jeleneteket vetítgetve pazarlód
amit Te időnek képzelsz,magad szelídítve,érkezel
és figyelsz a sugallatokra,hogy tetteid értelmet nyerjenek
hálával telve megköszönsz minden lépést,mely kivezet
önálltatások,illúziók völgyeiből valahogy eljutsz
szíved a tiszta szeretet lángjait követve hív fel a csúcsra!