Tündér...

A túlsó part fövenye sötét zöld,képzelt gondolat
madarak röpködnek sűrű rajokban csipogva- sivalkodnak
énekelnek,felhőtlen az ég tiszta derűje csorog alá az erdőkre
lehet élnek nők és férfiak is odaát és furcsa állatok
ám a széles folyó reménytelen fortyog fő gőzölög

Maradni kényszerül a vándor,tudatos álom tájon meditálhat
az örömök itt is rátalálnak kövekből,fákból csordogálnak
új dallam ívek, érkeznek távoli csillagokból kvantum illúzió
tájakon
a hiányod jelenbe vésett ábra

Kifejezhető keserűség
de annyi édes ölelésed
emléke
vigasztal

Hogy majd talán tavasszal…?!