„Csak azért beszélünk el egymás mellett, mert virtuálisan több
gondolatszál is fut egyszerre.” Éva.
Igen. Nekem ez már szokványos világ helyzetem,hogy beszélgetek
széllel,fával,csillagokkal, hölgyekkel,szaladnak szerte az univerzumba
a fel sem fogható ezüst pókszálakon gondolatok ,érzelmi töredékek
de olyan jó,hogy kedves arcokat találok egy –egy ügy kikötőben
ahol a századelő kacatjaiból égetően fontos kiválasztani mindazt ami
tovább vihető,ami ad valamit még,a kamat rabszolga népségnek
(Ó jaj,Istenem ,mit nem adnék érte,ha ismernélek,tenyered vonalait
szem-bolygód hangulatát,és nem csak a karate de érzékeny pontodat is
de látod mi emberek is futunk,mint testünkbe a sok-sok energia vonal
és olykor a nem könnyen áthatolható óriás üveg falon jó volna,ha valaki
kopogna bár halkan,hogy éljünk és ne blokkoljunk le itt vagy ott
s,ha tudnám micsoda határokon túl születnek az örömeid)
Mert mi nem is élünk,időnk valami nagyon sürgős ügyintézés áldozata
vásárlás,főzés, ápolás,nevelés,tanítás,tanulás,önápolás,kapkodás
hogy minden kész legyen egy viszonylagos intervallumba,ez fontos
holott milliószor fontosabb volna az óceán mélységű meditáció
töltődni tiszta kozmikus energiával,életerővel,boldogság derűvel
és végre a gondolatok teremtő erejével,vissza kell álljon a rend
Ezen bolygón,nem lehet,hogy a gazdagok néhány százan uralkodjanak
az országok felett,és irányítsanak tömegirtó háborúkat,élet torzító
hamis válságokat,látod e miatt is keresek csak száz igaz embert
hogy az elme erejével rendezői elveket sugározunk ki oldani galaxisok
csomópontjaiba sűrűsödött démoni ártó célokat,bár az égiek fegyvere
lecsap a sötét alvilági gyűlölködőkre,most még gyanútlan tombolnak
Senki sem tudhatja mi az ami megmarad végül Neked a találkozás
valóságából,talán amiatt is rovom soraimat,hogy valami azért maradjon
mert minden ami létezik szédületes irammal siet a nem létezés irányába
vagyis egy másfajta kiterjedés tapasztalás vonzalmába szédülünk
ahol minden átélt katarzis nevetségesen eltörpül majd és ébredünk
mintha egy képzelt ,holografikus látomás álom világba jártunk volna!
Igen. Nekem ez már szokványos világ helyzetem,hogy beszélgetek
széllel,fával,csillagokkal, hölgyekkel,szaladnak szerte az univerzumba
a fel sem fogható ezüst pókszálakon gondolatok ,érzelmi töredékek
de olyan jó,hogy kedves arcokat találok egy –egy ügy kikötőben
ahol a századelő kacatjaiból égetően fontos kiválasztani mindazt ami
tovább vihető,ami ad valamit még,a kamat rabszolga népségnek
(Ó jaj,Istenem ,mit nem adnék érte,ha ismernélek,tenyered vonalait
szem-bolygód hangulatát,és nem csak a karate de érzékeny pontodat is
de látod mi emberek is futunk,mint testünkbe a sok-sok energia vonal
és olykor a nem könnyen áthatolható óriás üveg falon jó volna,ha valaki
kopogna bár halkan,hogy éljünk és ne blokkoljunk le itt vagy ott
s,ha tudnám micsoda határokon túl születnek az örömeid)
Mert mi nem is élünk,időnk valami nagyon sürgős ügyintézés áldozata
vásárlás,főzés, ápolás,nevelés,tanítás,tanulás,önápolás,kapkodás
hogy minden kész legyen egy viszonylagos intervallumba,ez fontos
holott milliószor fontosabb volna az óceán mélységű meditáció
töltődni tiszta kozmikus energiával,életerővel,boldogság derűvel
és végre a gondolatok teremtő erejével,vissza kell álljon a rend
Ezen bolygón,nem lehet,hogy a gazdagok néhány százan uralkodjanak
az országok felett,és irányítsanak tömegirtó háborúkat,élet torzító
hamis válságokat,látod e miatt is keresek csak száz igaz embert
hogy az elme erejével rendezői elveket sugározunk ki oldani galaxisok
csomópontjaiba sűrűsödött démoni ártó célokat,bár az égiek fegyvere
lecsap a sötét alvilági gyűlölködőkre,most még gyanútlan tombolnak
Senki sem tudhatja mi az ami megmarad végül Neked a találkozás
valóságából,talán amiatt is rovom soraimat,hogy valami azért maradjon
mert minden ami létezik szédületes irammal siet a nem létezés irányába
vagyis egy másfajta kiterjedés tapasztalás vonzalmába szédülünk
ahol minden átélt katarzis nevetségesen eltörpül majd és ébredünk
mintha egy képzelt ,holografikus látomás álom világba jártunk volna!
