Metamorfozis...

Kék erezetű fenség alatt, villám vert ösvények tűnek el
s míg bőven csorog nap arany fürdik a pázsit
tiszta fohász áhítozás millió vágy fénygyűjtő pontok
áradatok és lent a sarkad közelébe sötét fortyogó láva
karmikus átok szutykos fullánkjai keresnek mohón
egyszerre van jelen a kettősség és kitudja ki lát egy közeli
fellegen ülve mosolyog vagy sír ,nem hallod szavait
léted így súlyt,tör,felemel,vonz és taszítva szít
hogy ködöt érintve is előbbre lengj,ahol a vad és éhes érzékek lassan nagyon lassan
kezdenek csitulni és alább hagy a kéjláng
hogy csontig vetkőzve majd valódi éned
életre ébredjen!