Űr...

Ébredek,mert keresnek mobilon,valamennyit aludtam
most egy rég elveszett vers foglalkoztat
Rádzs Miresz néven írtam szavaló versenyre lányomnak
egy sivatag szívűről,aki elpusztít minden élő világot
amerre lép,mert ő a pusztítás könyörtelen démona
lehet,hogy a verset is ő pusztította el,noha lányom akkor első
díjat nyert,semmi baj gondolom az űrt betöltöm majd
egy másik versel,aztán később döbbenek rá,hogy az emlékezetből
eltűnt vers helyét nem lehet egy másikkal betölteni
marad az űr,emlékezetünkben,amíg tart az emlékezet
nem építhető vissza az elveszett hangulat

Lehetünk szépség keresők,olykor szavunk sincs
csak károgunk,mint rút madarak!