Lilla...

„van egy olyan kicsi porcelán vázám aminek az oldalára pont olyan ágacska van festve, mint amit a minap kaptam tőled. Abba tettem az ágat.... egyszerűen tökéletesen néz ki... olyan mintha a váza mintája egyszer csak életre kelne... :)))

üdv:
Lilla”

Végtelenbe hosszabbítva a gondolatot,félni lehet
hogy vágyak és kusza ábrándok anyagi testet öltenek
tanulnunk kell,hogy szépen fogadjuk majd
váratlan kedves jelenésüket
és majd ne bújunk önbörtönünkbe rejtőzve
mintha nem mi sóvárogtunk volna értük titkon!