„Kedves Miklós!
Elnézést,nem volt időm az utóbbi napokban felnézni a honlapra mert sok dolgom volt,de nagyon köszönöm a verset!
Én azt a mondatomat (én is idéztem egy könyvből) , amit idézett úgy értelmezem,hogy teljes jelenlét által igyekezzünk meglátni(vagy inkább engedni befogadni) a szépséget, az élet áramlását mindenben, a lét örömét, ami szavakkal megfogalmazhatatlan de ami éltet mindent és mindenkit. De köszönöm hogy megosztotta velem versben az ön meglátását erről.
Namaste! A.”
Nagy folyók hömpölygő áradását hozta az elő tavasz
rügybe szökkenve lüktet langyos áramlással a lét
szabadon örvendezhetnének mind a lelkek is
ám vergődnek csupán a vágyak fogságában
holott a szépség szinte burjánzóan virágzik
és édes illatok bódulatán érkezik egy titkos dimenzió
amely befogadna előítélet nélkül ,hogy végre
ölelje egymást az,aki érti,hogy nem zárható börtönbe
sokáig az ősi ösztön,amely finoman pallérozott
a sok milliós kozmikus vándorlás miatt és felfogható
lehet e rejtett időtérbe ami kevésbé felfogható köd
de nem szabad szólnom vagy hívó éneket dalolnom
Neked kell lépned s ha kell törvényt is átlépned
egymáshoz közeledve csodákat teremtve együtt
gyújtani nagy fényt azoknak akik koldulnák
utakon sötétben tévelyegve a fényt
éhezve lángolló beteljesülést
összegyúrhat minket nemes célok követése
boldoggá gyötörhet testi szinten is
mert kijelöltettünk és nem ölhetjük meg
az alkotás terveit, tagadva égi parancsot
Általunk is sokat szépülhet évszakok sokasága!