Kata...

"Kicsit megkésve írok.
Nagyon jó volt a versed a hidakról!
Most ismét küldök néhány fotót. Ez a sorozat nem szép emberekről szól. Úgy érzem,az emberi pillanatok szépségéről. Legyen az akár egyáltalán nem szívderítő,úgymint fájdalom,nyomor,öregség,bármi. Az emberi sorsokról,méltóságról és a szeretetről szólnak a képek. Legalábbis én érzem úgy,hogy szeretem ezeket az embereket,mert olyan fotós készítette a képeket,hogy a lelkük jön át a fényképekről,akár az egész életük. Mintha egytől egyig ismerőseim lennének.
Sok puszi: Kata"


”Emberek” című fotó sorozat,amit küldtél :megrendítő
a rút is lehet szép és vonzó és a szépség is lehet rút és taszító
legszívesebben nem fűznék hozzá ehhez a leveledhez semmit
mert önmagában egész és nagyon pontosan kifejezi a lényeget

de ezek a nehezen felejthető szerencsétlen sorsú emberek valami
nem megsemmisíthető mély derűt hordoznak és halkan átsüt
a bőrükön,szemükön,kezükön ,a földkerekség különböző tájain
megtalálja őket ,hogy bizonyítsa a fotós különbözőségük ellenére
színek,kopott ruhák és divatok vagy kultúrák tarkaságaiba bújva
mennyire hasonlítanak a nélkülözésekre ítéltek:

nap égette vagy idő kérgesítette testek kezek arcok
fiatalok akár vének,csonkultak,megtörtek,aszottak
és bármennyire is szegénység szagú lények,torzulatukban
esetlenségükben is kedvesek, ők a szeretet önzetlen hordozói
gondolom ezért nem érzed idegeneknek őket
első látásra képes vagy szeretni mindegyiket
nem rendelkeznek semmivel,esetleg napokig éheznek
mindenütt a létezés peremén
nem felfogható fájdalmakat magukba szelídítve
kirekesztve hajlék nélkül élnek

Mégis ezen a szennyezett bolygón
lehet,hogy a leg gazdagabbak ők
mert titkos kincsük
a szeretet energiája
amelyhez mérhető érték nem létezek sehol

Nem is tudnának,paloták márvány és arany keretes tükrök
és bíbor bársony bútorok tereiben élni
kialudna a szívűk

mint a szuper gazdagok hűvös
szüntelen aggódó önhajtó
ember szabású robotok
vonulnának
bénított érzelmekkel
önmaguk és világ rombolón!