Hangulat

Magányom óriás jéghegyei között virrasztok
egyre jobban távolodsz, mint a többi
pillanat pillangó tündér, akik kísértettek
nektár édes zengeményű szavakkal
csábító küllemükkel, de érinteni
nem tudtam őket, lezuhantak,

Árnyékom rajzolata szőke fényes falakon
olykor ismeretlen fehér madár ível át felettem
vagy különös virágok közelednek, hirtelen nyílott
szépségek,

Lent a völgyben, hol örök nyár tombol
király is lehetnék, rőt esztelen falka felett
fejembe villan királynő nélkül üres a lét!