Káprázat

Egy bennem következett ölelés időtlen édes nyomot hagy
évtizedek óceánjain és hegyein át tudatlan vágynak a csendre
amit csak egymásra szabva szeretnének eltölteni
azonosítva a tudást, amit külön utakon szerezve hordanak
nő és férfi kedves barátok, vagy ők se tudják mi ez a vonzás
megszépül tőle létük, ragyogóbbak virágok holdak csillagok
lebegnek kötetlen színes káprázatban visszajutva
ifjúságuk téridejébe, mikor még nem sejtették a sors merre lép
és megélik, hogy valamiért most jól érzik magukat… gyöngéd
szavakat keresve turbékolnak… nem csodálkoznék
ha csőrükbe kapnák a földet és vele el-tova szállnának!

Találkozó

Zajló, morajló metropolis, mozgásban a tömeg
minden irányba, lábon járók: nők, férfiak, gyerekek
sok millió luxuskocsi, élénk kirakatok
itt–ott, a sarkokon reklámlap-osztogatók
nagyvárosi ózonmentes, mérgezett levegő és víz
ezek az élők, túlélők vagyis élnek mérgezetten
Az Andrássy úton közel a Goethe-házhoz a járdán
koldul egy kedves kiskutya, ott ül szépen előtte
tányéron kevés aprópénz, kitudja hol jár a gazdi
bronz keményen Ady az Írók boltja előtti parkban
szemtelen, éhes galambok társaságában ragyog
a nap
Valami nagyon nagy tévedés, hogy én most itt vagyok
sétálnom kellene egy szelíd lánnyal a hegyekben
aki kibontott hajjal és mezítlen lábbal jár valahol
ifjúságom titkos ösvényein…társalognánk
a lélekről
évtizedek múltán ma már két megváltozott ember
Találkozik, mintha a téma ugyanaz volna
csak egy másik dimenzióba tolva
ahol hozzánk szelídül halk derű
s a pillanat végtelenbe tágul, gazdagodik
tisztább fénnyel és
az ég boldogító titkaival!

Tartás

Most itt lenne a pillanat, kikapcsolni mindent, ami árt
nyárelőn csodálni színekben tobzódó tájakat, ahogy a lét
öltözködik végtelen változatos formákban fodrozódva
sok apró zápor, szikrázó napsütés üdít és melenget
könnyű kacér szellők hancúroznak esztelen …
(mikor hát, ha most nem?) boldogulni, élet nektárral telni
mámorít bizony ölelésre, táncra minden, ami megszületett
olyan könnyű volna belezuhanni, lüktetve hív, csábít
lemondva minden hullámzást eltaszítasz, szemedből sokszor
kimosnád a látványt, ami újra, újra és újra kísért
tündérléptű hölgyek vonulnak, káprázatos mese-királynők
átszelik a köznapok szennyezett utcáit, ha mozdulsz
és itt kezdesz mulatozni részegülten kilobbanó örömért,
ahogy habzsol lezüllve orgiákon a nagy sokaság
öröklét bolygók tiszta virág völgyeire nem számíthatsz
Most ez a pillanat a főpróba közeledtét jelzi, adva van bármi
hírnév, pénz, szerelem, gazdagság, hatalom, amit csak akarsz
bárki megtorpanhat, amiért évmilliókkal fizetve vezekelhet
amíg újra öntudatra ébred, felismerve majd égő szenvedés után
Legfelsőbb–Lélekhez a nem mulandó tartozását
megannyi léha vándorlás testi élvezetekért visszaránthat
magasztos maszkban sorakozókat, bevallom gyöngeségem
parányi és haszontalan mivoltom reményre se jogosult
próbálkozom, vad veszedelmekkel teli utakon, tartani a jó irányt…!

Késik

Óriás klónok álmennybolt alatt hamis-Egót szolgálva
találgatják látványos bölcsességgel, hogy vajon mi lehet odaát
kihunyt élet után van valami folytatás? Vakon araszolnak
látásukra sötét fátylat köt maya, mi újat mondhat
a szennyezett anyag derengő látomás, amiből ők okultak, nagy címekért
csalóka érzékeikhez támaszkodva gyökeret hajt bizalmuk
sorsuk mégis tudatlan botlanak lángokba, mint a rovar
tévutak szerencsétlen, de nagyképű tömegei, másolatok
hivalkodva és mulatozva rabolják drága idejük, élvezetek rabjai
önszédítő kör keringésből a modellek sem tudnak kilépni
ködbe merül káosz verte tengernyi sokaság mindenütt
önkézzel rakott vad falakba ütközve, szökőár, víz vagy tűz
viharok nyelik el a szörnyű sikolyokat és vannak akik
szeretnének kozmikus lüktetéseket dobozokba fogva-zárva
vizsgálni, mások agyalnak és úgy ütköznek korlátkövekbe
vagy mások rejtőznének, mélyre ásott atombiztos zárkákba
valaha elérhető tudományos újraélesztésre. Rothadó dögtemetők
hulla a test, míg a lélek-éned sértetlen legbent tova lebben
bárhol e bolygón beomlanak talpad alatt a pillanatok
és egyre késik a tudatos gyilkos, fenevad benned leborulni
az ég örök törvénye előtt!

Mariannak 2.

Majdani szobrom készülsz szeretni valahol
mit finomkodó szobrász tökéletessé hazudik
bár karom forrón ölelt volna, hűvös tekintetem
a távolokra rögzül és bronz másom ott a téren
Tűri a rengeteg virágot ábrándos szemüveges
csitrik ajándékát vagy álmodozó szemű hölgyekét
akik Veled együtt csak a testig érnek el
lélek mivoltunk nem sejtik, bár minden anyagnál
Örökebb életet él, önfényű bolygókon, sajnálom
a percnyi őrületed, hogy vissza varázsolnál újra
belátva jobb lett volna egy sorsot velem élned
több ezer nő közül erre lett volna esélyed!

Mariannak 1.

Itt a szakadék szélén ülök, vizsgálgatom a kihűlt
gondolatokat, némelyikből lehetett volna valami
ha nem, marad a tűz önmagára, a hamuban kotorászva
akad látom még némi parázs, amit éleszthetnél Te
akár szépfényű lángolássá!

Fordulat

Ma reggel 11 órától megváltozott e megnyilvánult világ
minden értéke, letörpült, jelentéktelenné lett
fű, fa, ember, állat és virág…
mind amit féltve cipeltem, nagy hirtelen levedlett
megérintett a halál és a tehetetlen tudomány, csak műt vág
fegyvertelen meztelen, bajainkra gyógyírt nem talál…
most csak az fáj, hogy nem voltam kedvesebb élő társaimhoz
füvekhez, fákhoz és néha állatot öltem, a családért
és minden embert kritizáltam, csúfoltam, lenéztem és hazudtam
a nőknek szépeket, hogy lábukról levegyem őket
Kín és bánat gyötör, hogy hitványul éltem, felelőtlen, a rászorulót
nem segítettem, míg volt bőven esélyem, valami jót tenni
lustálkodtam álmodozva –vágyakozva nem látva a valót
hogy fut az időm s lehetne sok lelket menteni
a szennyezett anyagi világban, cselekedve szüntelen a jót
Bár ismertem a törvényt, halogattam egyre jobban emelni
minden elesettet és vigasztalni a búslakodókat
hanyagoltam hirdetni a Szent Név dicsőségét
gépiesen fohászkodtam, sajnálom és bánom, amikor már késő
vagyonra, szép nőkre, kalandokra vágytam epekedve
Okultam vad sorsomból sokat, tudnám mit tegyek
ha kapnék még esélyt, az Úrtól könyörögnék kegyet
hogy mindenkit tudjak szeretni és segíteni őszintén
szívembe fogadnék minden teremtményt
alázattal szolgálnék!